Szabó Imre nem gondolta hajdanán, amikor hosszú gondolkodás után házasságra adta a fejét,hogy egyszer majd egyedül marad hét gyerekkel. Felesége ugyanis egy szép napon fogta magát, és otthagyta hites urát. Gyerekestül, mindenestül… ám ha a mi mesehősünk elfárad, mégis vigaszt találhat. A két kutya, Kicsi és Norbi nemcsak Imrének, hanem a hét gyereknek is minden kívánságát lesi. Ők ketten a nehéz helyzetekben lévő férfi egyetlen vigaszai. Éjszakánként Imre az ő nyakukban sírja ki minden bánatát, az ő fülükbe súgja el összes búját, baját.
   Az asszony elköltözése után az addig bérelt ház fenntartása, a gyerekek felnevelése egy fizetésből lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Imre így fogta magát, és egy barátja kívül-belül düledező kiskunsági tanyájára költözött. Itt legalább nem kell bérleti díjat fizetni. Na meg az sem volt mellékes körülmény,hogy végre a két kutya is „emberhez” méltó vadászterületen élhette ki ősi ösztöneit. Közben az eredetileg vasutas férfi munkahelyét is elvesztette. Most, amikor csak teheti, alkalmi munkát vállal, Havonta összejön húsz-harmincezer forint a nehéz fizikai munkáért. Ehhez kapnak még családi pótlékot és némi jövedelempótló támogatást. Összesen hetvenezer forintból élnek, ám Imre akkor sem kuncsorog segélyért. A legnagyobb gyerek már kiröpült a házból és saját életét éli. Imrének így most már „csak” hat éhes szájat kell betömni. Meg a két kutyáét… „Akik” nem tudják, mi is az a kutyatáp,így a család szegényes kis maradékán osztoznak testvériesen. Imre pedig mos, főz, takarít, gyerekeket nevel. Férfiember létére…