Az alagút is nehezebben járható meg, mint az előzőekben ismertetett terepgyakorlatokban. Hajlékony plasztikcső amelyben a kutya adottságai szerint körbe fordul, vagy legalább is nagy kanyarral tud csak átszaladni rajta. Hogy nehezebb legyen a dolog, puha anyagból is készülhet az alagút. A bejutás viszonylag könnyű, mert a nyílás alacsonyan van. Utána következik az 1méter hosszú merev anyagú cső, majd a földre feszítenek hozzá kapcsolva egy 3 méter hosszú tömlőt - plasztikból vagy egyéb puha anyagból -, ami laposan terül el a talajon. A kutya itt tehát voltaképpen a semmibe fut bele, a sötétbe, és futás közben feszíti szét testével a tömlőt hogy kijusson. Valóban nagy bizalma kell éreznie a kutyának a gazdája iránt, aki csak intéssel, tapssal vagy szóbeli utasítással küldi be a sötét alagútba, és így kell megtanuknia, hogy ott nem történik vele semmi rossz.